Hadnagy József erdélyi származású és a lelki erdélyiségéhez ragaszkodó költő, megjelent ötödik verseskötete. A nyolcvanas évek végén az elviselhetetlennek tűnő romániai diktatúra elől elmenekült, azóta Debrecenben élő költő nemcsak gyökereivel kötődik szülőföldjéhez, könyvei is rendre Erdélyben, Marosvásárhelyen jelennek meg, miközben egyes művei sokféle más Kárpát-medencei, sőt külföldi, svédországi magyar lapokban, kiadványokban is szerepelnek. Az Égő fák (1994) és a Szürkéntúli Fények (1996) című kötetek után a Mint szép mesék kalóza (2000) már valódi költőegyéniséget reprezentált, írta Bertha Zoltán irodalomtörténész. A költő töprengett a „világról, emberről, Istenről, életről és halálról, értelemről és érzelemről, bűnről és erényről. Istenkeresése költészetének egyik vonulata. A másik a szerelem. Harmadik a szülőföld, a táj – a haza. Világképe nem túlságosan derűs, szkepszise az évekkel csak mélyül” – ahogyan mindezt róla több kötetének szerkesztője, a kiváló marosvásárhelyi prózaíró, Bölöni Domokos állapította meg. A Hajnaltól hajnalig (2006) című kötetben több az oldottabb, vallomásosabb-bensőségesebb tónusú költemény- A poétikai gazdagodás folytatódik Labirintus /Rím Könyvkiadó/ című legfrissebb versgyűjteményében. A Két hazám című töredéke definiálja köztes létállapotát („Ott gyökér. Itt levél”; „Ott élek. Itt lakom”; „Telek fagypontján / itt kapaszkodom / az ott mélyülő gyökérbe”). Sorslátomásos, a magyarság romlását és fogyatkozását láttató költeményei között a különös erejű Rákos fekély című verse. /Bertha Zoltán: A költői szó mélységei és labirintusai. Hadnagy József új kötete elé. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./
